Elképesztően heves kommentek övezték az interneten a magyar csapat tokiói formaruhájának pályázatát. Rengetegen imádták, nagyon sokan értetlenkedtek, és olyanok is akadtak, akik egyenesen utálták és ezt nem is rejtették véka alá. Ez egy kétségkívül megosztó téma, de öröm volt látni, hogy a divathoz értő és azt követő fórumokon sorra jöttek a lelkes kommentek és remélem, hogy a cikkem egy kicsit árnyalni fogja a képet azok számára is, akiknek nem tetszettek a tervek, de szeretnék megérteni, micsoda hatalmas és nagyon is tudatos munka áll a kollekciók mögött minden tervező részéről.
A győztes NUBU-val és modelljeikkel
A Magyar Olimpiai Bizottság meghívásos pályázaton keresztül szerette volna felkérni a hazai divatszakma legelismertebb alkotóit, hogy ők álmodják meg a magyar csapat formaruháját. Közülük 8-an fogadták el a felkérést, amelyből 3 döntőst - a Nubut, a Nanushkát és a Tomcsányit - választott ki a szakmai zsűri, Harmati Hedvig, a MOME textiltervező tanszékének vezetője; Maróy Krisztina, a Glamour magazin főszerkesztője; Nánási Pál, fotográfus; a sportolók részéről pedig Szilágyi Áron, kétszeres olimpiai bajnok kardvívó; Verrasztó Evelyn, ötszörös Európa-bajnok úszó olimpikon; Varga Katalin paralimpikon kajakozó; Báthori Zsófia, a MOB marketing menedzsere valamint én magam, mint stylist.
Nézzétek meg a döntősöket!
Miért olyan fontos a formaruha?
A stílusunk, az öltözékünk szavak nélkül beszél rólunk és így van ez a formaruhával is: ezzel mesél az ország saját magáról. Ennek a szakértői, akik tudatosan irányítják, hogy mit és hogyan szeretnénk kommunikálni, azok a divattervezők. Őket segítették második lépésben a zsűri tagjai - két olimpikon és most először egy paralimpikon, valamint divatszakemberek -, akik árnyalták az üzenetet és szakértő tanácsokkal, javaslatokkal vezették a designereket.
Ne felejtsük el, hogy ezt a kollekciót több mint 300 ember fogja viselni az olimpiai játékokon, tehát fontos, hogy szeressék a kollekciót és büszkén viseljék, menőnek, fiatalosnak, energikusnak, csinosnak tartsák. Fontos volt az is, hogy a győztes ruhák minden sportoló - paralimpikonok és olimpikonok - igényeihez egyaránt alkalmazkodni tudjanak, a különböző alkatokhoz illeszkedjenek, egyedi igényekre tudják szabni őket, sokoldalúak és jól variálhatóak legyenek, ne gyűrődjenek, jól szellőzzenek (hiszen Tokióban elképesztő meleg és párás tud lenni a levegő nyáron), a nyertes tervező pedig konfekcióban is tudjon gyártani - és persze még számtalan szempont felmerült.
Innováció - ami közös a pályázatokban
A tervezők mindig az innovációt képviselik, a jövőbe tekintenek, még akkor is, ha a múltból inspirálódnak. Az a fontos számukra, hogy valami újat mutassanak. Ezért szerintem az olimpia egy szuper felület arra, hogy valami újat áruljunk el magunkról - tudja meg a világ, micsoda szürkeállomány van ebben az országban, kezdve a Nobel-díjas tudósainkkal egészen a világszerte ismert szupermenő startupokig. Nekünk nem egy megúszós, konzervatív dolgot kell bemutatnunk, hanem úgy ábrázolni az országunkat, mint a határtalan képzelőerő és fantázia világát. Lehet, hogy az átlagemberek ezt nem vennék fel, az ő stílusukhoz nem illik, de gondoljon bele mindenki, mennyi mindent üzenünk ezekkel a ruhákkal: hogy optimisták vagyunk, jókedvűek, érzékenyek a jövőre, más kultúrákra, nyitottak vagyunk a világra, barátsággal közeledünk mások felé, de büszkék vagyunk a saját értékeinkre is.
Nánási Pál és Verrasztó Evelyn a sajtótájékoztatón - Fotó: MOB
Mi a helyzet a magyar trikolorral?
A piros-fehér-zöld hármasa több ország zászlajában megjelenik, amelyek közül a legismertebb az olasz, és ha valaki követi az itáliai divatot, akkor tudja, hogy ezekkel a színekkel a Gucci, a Dolce&Gabbana, a Moschino és még sok más cég kísérletezett az elmúlt években, és többször bemutatták, hogyan lehet ezt a három színt a divatban együtt használni. Tehát ha innovatívak, kortársak és előremutatók szeretnénk lenni, ami a pályázati kiírásnak is feltétele volt, és nem szeretnénk, hogy összekeverjenek bennünket mondjuk az olasz csapattal, akkor szükség volt valamilyen újfajta megközelítésre, amit szerintem mindhárom dobogós tervező izgalmasan és ízlésesen oldott meg.
A Nanushka például a '70-es évek retró világába elvitt, pasztelles átfordítását alkalmazta a piros-fehér-zöldnek, ami nagyon érdekes dolog, még akkor is, ha ez a kollekció valakinek túl utcai, túl streetwear. Mint tervezői állítás, szerintem nagyon merész, és bátor dolog volt Sándor Szandra tervező részéről egy nagy levegőt venni, a saját világához igazítani az egész trikolort, és elvinni egy ennyire halvány árnyalatba. A retró, a '70-es, '80-as évek viselettörténeti korszaka pedig, hiába támadják sokan ezeket a szocialista emlékek miatt, nem egy elfeledett dolog, sőt, nagyon is élő. Most jöttem haza New Yorkból, ahol a bemutatókon évek óta látni, hogy a legnagyobb tervezők inspirálódnak ebből a világból, sőt, akár divatkémeket is küldenek a volt szocialista országokba, hogy új ötleteket gyűjtsenek.
Fotó: Nanushka pályázati lookbook
Tomcsányi Dóri és tervezőtársai, Balázs Viola mintatervező és Hegedűs Dóra gyártásvezető egy másik irányból fogták meg a zászlót. Őket a retró plakátművészet nagyon erős grafikai jelei ihlették meg, így egy egészen más irányba vitték el a kollekciót. Nagyon határozott komplementer és egyéb trendi színekkel turbózták fel a magyar zászló színeit, hogy legyen egy pop-artos jellege, raszteressége, amelyek szintén mind retró stílusjegyek. Dórinak is jellemzője egyébként a közép-kelet-európai retró világ felkarolása, ezt nyomatokban, sziluettekben is gyakran látni rajta, mégis friss minden designja.
Fotó: Tomcsanyi pályázati lookbook
A győztesként kikerülő NUBU pedig szintén új irányt képzelt el: Garam Judit és Kovács Adél tervezők egyrészt megváltoztatták a piros és zöld tónusait, ahogy a Nanushka, de egy sötétebb, kicsit a feketével kevert árnyalatokat hoztak létre. Valamint ahogy a Tomcsányi, szintén hozzátettek kiegészítő színeket, csak ők a púderes, sárgás-mentás vonalat, ami ellensúlyozza a karakteres feketét, és mindezt egy grafikailag nagyon izgalmas látványt nyújtó, ecsetvonásszerű megoldással kombinálták.
Fotó: NUBU pályázati lookbook
Az olimpia egyik legfontosabb gondolata a küzdeni akarás - és szerintem az, hogy a nyertesünk, a NUBU, úgy szállt versenybe ismét, hogy 4 éve nem nyert, mindenképpen dicséretes és mutatja az elszántságukat. Az is szuper volt, hogy minden tervezőre szavazott zsűritag, mindenkinek volt favoritja, mindenkiért küzdött valaki - és nagyon örülök, hogy végül mégis konszenzus született és olyan döntés, ami mögé teljes mellszélességgel állt be a zsűri. Remélem, hogy akik most még nem is érzik ezt a kollekciót, a bevonuláson a színes, mégis harmonikus kavalkádot látva azért büszkék lesznek a vagány sportolói csapatunkra.
Úgyhogy most már csak annyi maradt hátra: hajrá Magyarország! ;)
A NUBU tervezőivel, Garam Judittal és Kovács Adéllal
